Szakmai önéletrajz
Pápai László ( Cibakháza 1943 06 06 )
( papa.reg@freemail.hu)
(http://papahu.site11.com/)
1968-ban találkoztam először intarziával, a honvédségben. Az újoncok között több tehetséges gyerek jött össze: fotós, fafaragó, grafikus, asztalos, zenész, és egypár semmihez sem értő bohém. „Barkács-műhelyt" szerveztem részükre, és -had írjam ide a nevét Korcsog Sándor (Dési-ben végzett) mutatta meg hogyan készül az intarzia. Ő maga inkább festő szeretett volna lenni, s talán csak két intarzia képet készített. Leszerelés után Pesten dolgoztam, és sikerült megtalálnom a Képcsarnok vállalat zsűritermét, ahol amatőrök munkáit is lezsűrizték. Az elfogadottakat, meghívták megrendelés bemutatóikra, ahol az egyes boltok rendeltek, vagy nem rendeltek belőle. Szerencsés voltam, mert abban az időben divatba voltak az intarzia-képek. Talán tíz évig tartott ez a kapcsolat (kb. 200-300 közötti táblát vettek meg tőlem), aztán abbahagytam, mert a fiaim kinőtték a gyerekágyat. Akkor már Tbányán éltem és vidékről nagyon nehéz volt „művészkedni". (no ezt közel sem keserűen, csak tényként mondom). A Képcsarnok Export részlegén keresztül NSZK-ba és az USA-ba is került intarziám. A helyi „művészvilággal" sikertelen volt a kapcsolatfelvétel. Egyetlen megyei tárlaton szerepeltem, aztán nem is kerestem további kapcsolatokat. Két helybeli gyűjtő keresett meg időnként „egyedi" képekért. Intenzíven négy éve foglalkozom újra intarziával, főként „hagyatékra" dolgozom. Táblaképek mellett, fiaimnak újítok föl, 30-40-éves bútorokat, melyeket intarzia-képpel díszítek. Legalább 40-50 képem van leragasztatlanul. Majd az örököseim befejezik. Persze azért, szívesen jelennék meg közönség előtt, és jól jönne a „fizetős" megrendelés, de sosem tudtam magam menedzselni és idős koromban már ez nem változik.