Intarzia papa

Alapanyagok

A furnél.

A legáltalánosabban használt lemezvastagság a 0, 6 mm-es (színfurnél). A továbbiakban minden esetben ezt kell értelmezni, akkor is, amikor kontra furnélt említek.  A fafajtákra vonatkozó jellemzők (keménység, szín stb.) tulajdonképpen -bár fontosak- most lényegtelenek, amint a lemezkészítés technológiai és egyéb kikészítési módozatai is.  A további fejezetekben - ahol lényeges- szó lesz egyes jellemzőkről, pl. hogy „szálas" ; „kemény" , de az már lényegtelen, hogy dió, kőris, jávor stb. Amint hogy az is milyen színű.
Hagy tegyem hozzá, hogy a lemez mérete alig számít valamit. Az intarzia készítésénél ritkán kell tenyérnyi darabokat használni. A mintázat, szín sokkal fontosabb. A „bútoripar" hulladéka igazi kincsesbánya. A fában lévő csomók, belső hibák, a lemezen olyan felületeket, hiányosságokat okoz, melyet a bútoripar nem dolgoz fel. Ezek általában mintásak, foltosak és sok esetben persze fizikailag is hibásak. Számunkra többet ér egy besötétedett, befeketedett, erősen görbült, berepedt, kitöredezett csomós lemezhulladék, mint egy szélesen mintázott, ép darab. 

Hogy milyen fából szerzünk be lemezeket, sok mindentől függ és legtöbb esetben nem rajtunk, múlik. Azért hagy tegyek egy-két megjegyzést. Van egy csodálatos faanyag, amely az egészen világostól, a feketéig, a homogén majdnem egyszínűtől, a virágos mintázatig, mindent „tud", és ez a dió. A legváltozatosabb mind közül. Ha lemezt keresünk, vásárolunk, mindég azzal kezdjük - hol a dió-, mi van belőle. A világos - fehér - színű fák közül a juhar (jávor) és a kőris, aminek a legváltozatosabb rajzolatai vannak (habos, szemes, hullámos). Mindég keressük a csomós, színesedett, határozott rajzolatú darabokat. A különféle gyökerekből készített lemezek gyönyörűek és-, de-, nagyon drágák. Ami (sok) pénzünkbe kerül, mindég gondoljunk arra, mekkora darabot tudunk használni egy képen, és legtöbb esetben rájövünk, hogy olyan kis foltban nem is mutat igazán. Pl. a rózsafa gyökér nagyon szép és mutatós, sőt használni is tudjuk, - de aránylag kis darab is sok képhez elegendő. Még egyszer hangsúlyozom, hogy intarziakészítéshez leghasználhatóbbak, az un hulladékok, és dió, dió, minden mennyiségben.

A nyers bútorlap hátoldalának burkolásához, bármilyen -olcsó- lemez megfelel. A szélek ragasztásához szerezzünk be bükköt, vagy tölgyet -ha nem akarjuk azt, külön hagsúlyozni.

Ezek általában olcsóbbak és keménységüknél fogva élezéshez ideálisak.

Hátoldal ragasztásához nem kell egyetlen darabból álló lemez. Vágjuk össze nyugodtan akárhány darabból. Legfeljebb arra vegyünk a fáradságot, hogy valamilyen mintázatot alkossanak az összevágott darabok.

Alap

Tulajdonképpen minden csontenyvvel ragasztható anyag lehet, de „műbútor" technikáról lévén szó (olcsósága miatt is megfelelő), általában „bútorlap" az alap. Ma már alig ismert a lécből készült bútorlap, általában faforgácsból készül. Az alap vastagsága csak bizonyos határok között lényeges, ezeket a szempontokat a „Ragasztás"-nál részletezem. Alapvető és lényeges viszont, hogy olyan legyen az alap, amely nedvszívó és csontenyvvel ragasztható. Azért a biztonság kedvéért mégis ideírom, - a laminált bútorlap nem jó alapnak! A deszka alapnál jelentkező gondokat részben említem a ragasztásnál, de aki deszkára akar ragasztani annak azért sokkal több ismerete, kell, hogy legyen az adott fafajtáról és tulajdonságairól. Ezekről csak részben szólok. Annyit azonban had jegyezzek meg, „nemes" fára nem érdemes ragasztani. Sokkal értékesebb az annál, minthogy eltakarjuk.

Enyves szalag

A hagyományos, bár ma már nehezen beszerezhető legközönségesebb ragasztószalag. Lehetőleg minél vékonyabb, legideálisabb a 20 mm széles. A kivágott lemezek összefogására használjuk. Ezzel ragasszuk egymáshoz az intarziakép darabjait. Ezért lényeges a papír vastagsága. A vastag papír esetenként nagyon zavaró, és a vastagabb enyv miatt puklisra görbíti a képet. A lemezillesztések ragasztásához még a 20-as papírt is keskenyebb csíkokra kell vágni. A lehető legkeskenyebbre, hogy minél kevesebb átfedés legyen. De ez a munka során hamar kiderül. Ha valaki nem szereti nyalogatni az enyves szalagot, ám használjon nedvesítő szivacsot -régebben lehetett ilyet kapni, postán talán még mindég látható-, de bizonyos vagyok benne, rá fog szokni a nyalásra.
Ne használjuk a ma divatos trugymós ragasztókat, mert a tisztításnál, csiszolásnál szinte lehetetlen letakarítani, esetenként pedig a lehúzásánál szálakat téphet ki a lemezből, ugyanakkor kevésbé hatékony.
Vannak kivételes - „Vágásnál" részletezett- esetek, amikor szükség lehet ilyen ragasztószalagra, ilyen esetben az átlátszó szalagot használjuk, és a lehető legkisebb felületen.

Saját tapasztalatom szerint a cellux néven kapható -átlátszó- szalag, a nedves tisztításkor leválik -bár a trutymó marad-, de legalább nem szaggatja ki a lemezt.

Csontenyv

A legközönségesebb csontenyvet használjuk. A legolcsóbbat, nem számít, milyen darabos, milyen színű. Egyetlen szempont, ne legyen elégetve -ne legyen benne fekete színű!

Az enyvnek, ha nem is kellemes de csak „szaga" van nem büdös. A büdös enyv minden esetben romlott, ragasztóképessége csökken, dobjuk ki.
Az enyvet 1: 1, 1: 1, 5 enyv-víz arányban -hideg- vízben áztassuk be. Teljesen fel kell oldódnia az enyvnek, -kocsonyaszerű, egyenletes, csomómentes legyen. Utána lehet csak melegíteni. Ne tegyük az enyves edényt közvetlen lángra -rezsóra sem-, mert megég és elveszti ragasztó képességét. Valamikor kapható volt un. Enyves edény, ami két edényből állt, egy vizes és egy enyves edényből. Ma már nem igen kapható, de nem ördöngösség ilyet készíteni, vagy két fazekat egymásba tenni, úgy hogy az enyves edény ne érjen a vizes edény fenekéig. Ha másként nem oldható, meg akkor az enyves edény alá tegyünk apró fadarabokat. Ügyeljünk, hogy az enyves edényt minél magasabban érje a víz.
Az enyves ragasztáskor a lemezek -a víz hatására- kitágulnak, ez biztosítja, a lemezek vágási hézagjainak illesztését, a nagyobb hézagokat pedig kitölti, és „természetes" színénél fogva nem fog zavaróan hatni. Egyes esetekben -a „Vágásnál" szólni fogok róla- kimondottan jó hatást érhetünk el szándékosan szélesre hagyott hézagokkal. 
Ne kísérletezzünk másfajta ragasztókkal. A műanyag illetve gyanta-, műgyanta-ragasztók, sok problémát okozhatnak, elszíneződés, illesztési hézagok tömítetlensége, szűcsösödés, stb.
Az enyves ragasztás esetleges hibái, viszonylag könnyen és jól javíthatók. Restaurálásának technikája viszonylag egyszerű, és megoldott. Az edénybe maradt enyvet ne fedjük be. Tartsuk szellős száraz helyen, ahol megkeményedhet, ne engedjük penészedni. A megpenészedett, megfeketedett, -büdös- enyvet dobjuk ki, használhatatlan. A megdermedt enyv, melegítésre folyékonnyá válik. A kiszáradt, repedezett enyvre öntsünk hideg vizet, és duzzadás után melegítsük.  A besűrűsödött enyvet nyugodtan hígítsuk megfelelőre, de hígítás után forrósítsuk fel. Ne használjunk zománcozott edényt enyvhez. A száradó enyv leszedi a zománcot az edényről.

Nitrolakk

A csiszolt képek felületi védelmére, csak „matt" lakkot használjunk. A fényes fafelület villogása zavaró és „hideg". Ha valami okból -pl. asztallap, mely nem oldható meg a nedvességtől- mégis „fényes" felületre van szükség, akkor is a nitro lakkot ajánlom. Igaz hogy egy ilyen lakkozás macerás és nagy szakértelmet igényel, de -ha az intarzia megéri- mégiscsak ezt érdemes alkalmazni. Az esetleges javítás, restaurálás un kemény lakkok esetén rendkívüli problémát, okoznak.

A politúrozás (shelllakk) külön tudomány, akit érdekel járjon utána.

Paraffin olaj

A fa színe, mintája a maga szépségében - nedvesen vagy olajosan látszik igazán. Nedvesen nem érdemes tartani a fát, tehát olajat használunk. Lakkozás előtt és közben, valamint a képek tisztításakor, karbantartásához olajat használunk. A paraffin olajat sajátossága teszi erre alkalmassá. Színe, szaga jellegtelen, nem avasodik nem öregszik, elég sokáig marad a fában.

Csiszolópapír

Ne használjunk csiszolóvásznat kézi csiszoláshoz.
Ne használjunk 40-esnél durvább és 120 annál finomabb papaírt.
Ajánlatos minél tartósabb -ezek általában a gépi csiszoláshoz készített- papírokat használni, mert a csiszoláskor leváló korund szemcsék mély nyomokat hagyhatnak.

Lehetőleg parafa (de mindenképpen rugalmas) csiszolófával dolgozzunk.
Rácsos csiszoló-lemezek is megjelentek, mely szúnyoghálószerű rácsozatúak. A finom csiszoláshoz nagyon jól használhatók, és a rácsozatban összegyűlik csiszolatpor. Érdemes használni, a csiszolatport pedig egy kis tégelybe összegyűjteni.

Itt említem meg, hogy csiszológép használatára nincs szükség. Nem olyan megerőltető kézzel megcsiszolni egy táblát. Géppel nem érzékeljük pontosan a csiszolás erősségét, és főként széleken könnyen elvékonyítjuk a lemezt. A kis teljesítményű rezgőcsiszolóval biztonságosan végezhetjük a finomcsiszolást, - de. Persze ha amúgy is van ám. Szalagcsiszoló használatát viszont nem ajánlom. Magam, bár van szalagcsiszolóm és gyakorlatom is, nem használom, mert szalagja drága, és használatával még időt sem nyerek.

Tovább->Intarzia Szerszámok

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat