Intarzia papa

Szerszámok

Kés

Legjobban az un lemezkések (szabászkés) használhatóak, 8-12 mm szélességben. Lemezvastagságuk 0, 6-1 mm-ig. A kereskedelemben jelenleg kapható, különféle néven szereplő, műanyag tokos kések, gyakorlatilag alkalmatlanok ehhez a munkához. A -régebben a cipőipari felsőrész-(bőripar) szabászatban használt lemezkések a legjobbak. Ma nagy valószínűséggel csak a magunk által készített kések felelnek meg. Jó minőségű szénacél lemezből (ne rozsdamentesből), -ha nem is könnyen, de- egyszerűen készíthetünk magunknak. Elegendő 3 féle kést készíteni. Könnyű-, nehéz- és durva vágáshoz. Az elnevezések önkényesek, de egy kis magyarázattal, és főként vágási próbálkozás után könnyen érthetőek. Ehhez először egy kevés ismeret kell a faanyagokról. Vágási szempontból vannak puha, normál, kemény, keményen szálas, és bordásan szálas lemezek. Mivel a vágást mindég könnyed nyomással végezzük, így ennek alapján, ha a szálirányra meredek szögben történő vágáskor nem érezzük a szálakat, és helyenként teljesen átvágjuk a lemezt = puha, ha a szálakat nem érezzük és az átvágáshoz 2-3 húzás, kell = normál, ha a vágás csak mintegy karcolja az anyagot = kemény (a keményfák mindég szálasak, de egyes fajtáknál tömörségük miatt azt szinte nem érezzük). Ha szálak piciny ugrálásként érezzük, de nem térítik el a kést = keményen szálas, ha ugrál a kés, húzás közben = bordásan szálas.
A kést 30 fokos -megmaradó- hegyre, és egyoldali élre vágjuk. Az élt, mindég úgy vágjuk, hogy lemezvágáskor a „befelé" legyen az él. Vagyis jobb és balkezesek ellenkezőre élezett kést használjanak. Soha ne élezzük a kést két oldalról. A késre érdemes tokot készíteni, amely könnyíti a vágást (nem vágja az ujjbegyet), és védi a kés élét, de főként a hegyét. Nem a kés élével, hanem annak hegyével vágunk. A kés mellé készítsünk mindég egy gyorsélezőt. A kés elkészítése után, az élt és a hegyet, mindég reszelővel készítsük. A reszelő legyen széles, finom és nagyon jó minőségű -és azt ne használjuk másra. A késhez, nincs szükség fenőkőre - nem az éllel vágunk. A Kés hegyének kiképzése (a lemezvastagsás mellett) a legfontosabb.  
A Képek-ábrák - ban bemutatom az általam használt késeket

Ecset

A lakkozáshoz 2,5 vagy még inkább 3 colos, vastag, sörte ecsetre van szükség. Ajánlatos még egy hasonlóan széles, de vékony ecset a portalanításra. Az ecsetnek festetlen fanyele legyen. Festet, vagy műanyag nyél esetén kellemetlen meglepetés érhet bennünket. Használatba vétel előtt. Vegyük le a nyélről, és öntsünk híg enyvet, vagy „mozaik" márkájú hígított faragasztót a tokba, hogy egyberagasszuk a sörtéket. A kihulló sörteszálak nyomait nem könnyű eltüntetni. A ragasztás után vizesen avassuk be - vízzel ecseteljünk vele jó erősen, hogy a laza vagy darab sörték kihulljonak. Még így is biztosak lehetünk benne, hogy lakkozáskor is elhullajt még egypár szálat.
A ragasztáshoz legalább 3 colos vastag sörteecset.

Citling

Ez tulajdonképpen egy kb.15 x 5 cm-es acéllemez, amit a műbútorasztalosok finomhántolásra használnak. A két hosszanti éle finomcsiszolva van és -mindkét oldalon- kifelé van sorjázva. Nem életbevágóan szükséges, de nagyon hatékonyan simíthatunk vele. Problémája a dolognak, hogy magunknak kell élezni, és az bizony kényes dolog, viszont nagyon szép eredményt érhetünk el vele. Ehhez kell tulajdonképpen a fenőkő. Az élezéshez szükség van egy „vizes" finom / közepes kétoldalas kőre, (beszerzésénél ügyeljünk rá, hogy az ne legyen puha, morzsolódó) és egy - a citling hosszánál alig rövidebb, és legalább 3 x 4 cm-es- keményfa (legjobb a bükk) vezetőfára. A citlinget a fához szorítva csiszoljuk meg, hogy élei egyenesek legyenek. Ne próbálkozzunk vezetőfa nélkül, - reménytelen. Ha a citling élei nem egyenesek, nem élesek, reménytelen, hogy használni tudjuk. A csiszolás előtt, az élét simítsuk le egy gömbölyű acéllal. -Vasas munkánál használják a „hántolót" (sauber), ami egy kemény háromszög keresztmetszetű szénacél, kifent éllel,- fémek hántolására -forgácsolásra- használják. Könnyen készíthetünk magunknak ilyet, jó minőségű, használt 3 szög reszelőből. Két élét élre csiszoljuk - hántolásra, a harmadikat lekerekítjük, - simítónak. Ügyeljünk rá, hogy a simító, polírozottan sima legyen. A simítást, a citlingre ráfektetett (ne szögben) simítóval végezzük. A durva / finom csiszolás után, a citlinget tegyük, pl. az asztal szélére úgy, hogy kb. 1 cm-t kilóg az éle. A simítót -az éllel kb. 30 fokos szögben, a hossziránnyal kb. 60 fokos szögben szorítsuk az élhez, és egyetlen erős, határozott húzással húzzuk végig. A citling élei finom sorjaként kihajlik, amit ujjainkkal is érezhetünk. Ezzel a finom gyaluval simíthatjuk - gyalulhatjuk le az apró egyenetlenségeket. Természetesen minden citling 4 ilyen kis gyaluélt szolgáltat.  Ha azt tapasztaljuk, hogy már nem éles, - simítsuk le az élét, és -csiszolás nélkül- húzzunk új élt. Egy idő után újra kell majd csiszolni, de elég sokáig tudunk használni egy citlinget ahhoz, hogy megérje a fáradságot.  A citling éleit csak a simítóval kezeljük, ne próbáljuk meg a „hántoló"-val elkészíteni vagy kihajtani az élt, csak „reszelőt" kapunk, és utána sokat kell csiszolni mire rendbe, tesszük a szerszámot. Ugyancsak ne csiszoljuk vezetőfa nélkül, -csak egyenes „sarkos" lemezt lehet kisorjázni.

Fenőkő

A fenőkő csak a citlinghez szükséges, a kés élezéséhez elegendő a reszelő, és a gyorsélező. A követ, használat előtt legalább félórát tartsuk vízben, és mindig mártsuk vízbe, ha már nem „saraz". Száraz kövön ne csiszoljunk, mert hamar teknősödik. A teknősödött követ pl egy nagyobb vaslemezen, csiszoljuk újra simára, egyenesre. Gondoljuk meg mi mást csiszolunk még ezen a kövön. A citling élezése kényesebb művelet mint pl. egy gyalukésé, vagy vésőé.

Prés

Az enyves ragasztás viszonylag egyszerű, de nagyon „kényes" művelet. Amíg csak kis 10-20 centis táblákat ragasztunk elegendő az, un. pillanatszorítók használata. A 40-50 centis táblákat már problémás azzal ragasztani. Az hogy „mi", vagy milyen legyen a prés, éppen ezért nem lehet egyértelműen megmondani, de egyet tartsunk szem előtt. A nedves fa mindég duzzad, görbül -még a legkisebb darab is-. Az intarzia sok darabból áll, és egyik púposodik, másik kagylósodik. A száradó fa szintén mozog, ellenkező irányba. A nedvesedés és a száradás ellentétes irányú. A nedvesedés az „alap" felől indul, a száradás az ellenkező oldalról.  Ezek az erők, bár apróknak látszanak meglepően nagyok. Mérjük meg egy pillanatszorító „erejét" és számítsuk ki a ragasztandó felület egységére eső nyomóerőt - meglepően kis értéket kapunk.
Egy „komolyabb" prés nem olcsó mulatság, ezért meg kell gondolni, mire van szükség. A ragasztásnál, a tábla közepénél kell kezdeni a nyomást, vagyis olyan eszköz kell, ami ezt biztosítja. Tehát a ragasztás - a prés- már az intarzia -a tábla- méretét is befolyásolja.
Ezt a szerszámot mindenkinek magának kell meghatározni. Amit tudok tanácsolni az, hogy 4 db. „profi" 40-es pillanatszorítóval már sok mindent meg lehet csinálni. A „profi" nem feltétlen az, amit a kereskedelem profiként, vagyis a legmagasabb árkategóriába sorol. A pillanatszorítót próbáljuk ki, -a méretként megadott magasságú préseléssel. Maradjunk a 40 -esnél. Teszünk egy 40 cm-es merev anyagot a pillanatszorítóba és két kezes csavarással, teljes erőnkkel préseljük -ha gyengébbek vagyunk, kérjünk segítséget-. A függőleges szárnak nem szabad -egy picit sem- meghajolnia, !!!a vízszintes karokról nem is beszélve!!! Egyébként lehet valóban profi szorítókat kapni, ami pl. csőfogóval csavarva is egyenes marad. De az lényeges, hogy sikertelen ragasztást, csak nagyon sok munkával és hozzáértéssel lehet javítani, ezért érdemesebb egy kissé többet áldozni rá.

Maszk

Az intarzia rajza, képe -papíron! Halottam, láttam olyat, hogy egy úgynevezett „alap"-ra, -egy háttérnek kiválasztott furnélra másolják a rajzot, és ezt használják maszkként. Hát, ami azt illeti, nagyon kevés esetben ez is megoldás lehet, de én magam igen ritkán, kivételes esetekben használom, de általánosan nem.  Hátránya, hogy olyan anyagra kell elkészíteni -másolni- a rajzot, amire nem lehet jól rajzolni. Csak kézi másolással tudjuk felvinni a rajzot. Csak „vonalas" rajzot tudunk rávinni. Az „alapot" fölöslegesen eldaraboljuk. A hátteret, -alapot- a kép előtt kell meghatározni, és ezen nem tudunk, - vagy csak nagyon nehezen- változtatni. Nem is érdemes több szót vesztegetni rá. Azt talán nem is érdemes taglalni, mennyivel könnyebb a papírt vágni, mint a lemezt.
Általában a legközönségesebb, írógép, vagy másolópapír, de akár egy fénykép is, ha nem sajnáljuk felvagdalni. A mai technikákkal könnyű bármekkora, bármilyen ábrát papírra tenni. Számítógép, másoló, scenner, fényképezőgép, megannyi lehetőség, hogy gyorsan könnyen készíthessünk maszkot. Számítógéppel könnyű egy sor -nyújtás, döntés, részlet nagyítása, stb.- olyan dolgot készíteni, amit régen keservesen meg kellett szenvedni. Mivel a legtöbb ember kézzel könnyebben rajzol, mint „egérrel", a másolt képet kézzel módosítva, újra gépbe víve, ott különbözőképpen manipulálva,- újra kimásolni, - újra és újra, a végtelenségig. Éljünk bátran ezekkel a technikákkal, és valós méretre készítsünk sablont, -maszkot. Fényképről is inkább készítsünk másolatot, és a fényképet hagyjuk meg etalonnak. Magam sok portrét készítettem, és mint ilyen, nem a leggyakoribb intarzia téma. Általában „foltosabb" témák kedveltek az intarziában. Tehát amit mondani akarok. Ha a téma megvan, általában nem kimondottan „vonalakból" „foltokból" áll, hanem általában árnyaltak, átmenetek vannak a foltok között, esetleg nincsenek is éles kontúrok stb. Fogjunk egy puha ceruzát és próbáljuk meg foltosabbá, élesebben elkülönülő foltokká varázsolni. Esetleg még a fa szálirányát is magadó satírozással. A színek kevésbé fontosak, mint a foltok egymáshoz viszonyított „fényereje"- világossága. A meghatározó kontúrokat, sötét-vagy világos foltokat, vonalakat, melyek a kép karterét határozzák meg, „erősítsük" meg, tegyük határozottá, hogy vágáskor ne feledkezhessünk meg róla.  Ha egy téma megérett arra, hogy megvágjuk, gondolkodjunk el a méretén. Bármilyen jól is fest és érdekes valami pl egy 9 x 14 cm-es fényképen, nem biztos, hogy egy A4-es formátumon is jól mutat, vagy fordítva. Ugyanakkor, amíg nem vagyunk elég gyakorlottak, ne akarjunk „miniatűröket" készíteni. Lényeges szempont lehet, -látványként természetesen-, hogy hová szánjuk a képet. Táblaképként falra, bútorra, dobozra, falburkolatra stb. Másként hat, honnan látjuk, milyen távolságról, milyen fényviszonyok között, milyen környezetben (itt, most pl. Bútor, doboz stb. tehát közvetlenül a funkcionális környezetre gondolok).  Ma könnyű tetszés szerinti méretben elkészíteni a maszkot, ellenőrizzük le, mint fog mutatni a gondolt méretben. Vágásra legalább 2 példányba készítsük elő. Tartsunk mindég egy etalont, egy kontrolt, mert vágás közben másként hat a készülő kép. Legyen előttünk a kontrol, hogy árnyalatokban-, fényerőben kontrol alatt tartsuk a vágást.

Őrizzük meg a maszkokat,- papíron. Sok-sok éves számítógépes gyakorlat mondatja velem, hogy biztosabban őrizhetők meg papíron, mint számítógépen. Igaz, hogy a kész képről ma könnyű másolatot készíteni, de a kész kép és a maszk „teljesen más". Arról nem is beszélve - egy év mulva már másként készítenénk, és egy „jó" téma megéri, hogy több változatban is elkészüljön.  A maszk -a kép- készítését nem érdemes azzal korlátozni, hogy milyen anyagunk van. Esetenként, egyetlen fafajtából is nagyszerű képet lehet vágni.

Tovább->Intarzia Vágása

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat